István, az Orpheus Állatvédő egyesület tagja éppen hazafelé tartott, amikor egy kismacska nyávogására lett figyelmes. Ismerős volt füleinek e hang, mert saját macskáját is hasonló körülmények között mentette meg tizenakárhány éve. A fiatalember keresett – kutatott egy ideig, amikor is rátalált a panelház mögött, a bokrok tövében, a vörös-szürke, cirmos, leégetett bajszú pöttömnyi cicalányra. A körülmények ellenére a cicus játékos, roppant barátságos és jól van.

A macskát rövid gondolkodás után Gábor, az úgyszintén Orpheus Állatvédő tag vette magához, ahol remélhetően gyorsan elfelejti majd a vele történteket. Ennek a cicának nagy szerencséje volt. Sajnos nem mindenkinek jut jó hely, mivel nagyon sok kiscica születik az utcára dobják ki lelketlen szaporítók felelőtlenül őket.